2015. szeptember 10., csütörtök

Még újabb kérdések menekültügyben

Ahogy világosodik a helyzet, újabb és újabb kérdések adódnak. Igazán nem akarom elvenni a németektől a dicsőséget, megérdemlik. Jelenleg nem csak gazdaságilag a legerősebbek Európában, hanem egyben a legnemesebb emberek is. Minden más országnál nagyobb számban fogadják be a háborús övezetekből érkező menekülteket. Bravó!

Ezzel együtt, ha a cél nem a jó emberként való pózolás, hanem a világ jobbá tétele, arra lenne jobb módszer. A menekültek először Szíriából és Irakból Törökországba mennek, majd onnan kb. 2000 eurónak megfelelő összegért - gumicsónakban - Leszbosz szigetére, ami már görög terület. Görögországban néhány nemzetközi önkéntestől eltekintve senki nem várja őket, még busz sem jár arra, a kopár tengerpartról 70 km-t kell gyalogolniuk a sziget fővárosába. Onnan folytatják azután az utat a Balkánon és a Keletin át Nyugat-Európa felé.

Mármost, szép dolog a fáradt menekülteket megitatni a Keletiben, szép dolog őket befogadni Németországban, de mennyivel szebb lenne Törökországba telepíteni a fogadó bizottságot! A helyett, hogy a szerencsétlen emberek 2000 euróért átcsónakáznának Leszboszra, útközben tengerbe dobva minden holmijukat, hogy ne süllyedjen el a 10-12 embertől túlzsúfolt gumicsónak, Törökországból 600-700 euróért akár el is repülhetnének Európába, aznap este már be is fogadhatnák őket Németországban vagy más vonzó nyugati jóléti államban.

Miért nem jutott eszébe a befogadóként pózolóknak, hogy Törökországban (mint első stabil és viszonylag civilizált országban) kellene segíteni a menekülteken? Oda kellene telepíteni a bevándorlási hivatal illetékeseit, akik egy napon belül megmondanák, hogy az országaik kit hajlandók befogadni, és azokat egyből vinnék is a legközelebbi reptérre. Nem különgéppel, nem katonai repülővel, hanem menetrend szerinti járattal. Annyira bonyolult ez? Nem hiszem.

Egyből feleslegessé válna az odüsszeia, nem kellene sajnálni a tengerbe fulladó menekülteket, mert nem fulladnának a tengerbe! Nem kellene sajnálni a Keleti körül tanyázókat, mert már az indulás napján Berlinben, Münchenben, Frankfurtban, stb. tanyáznának. Aki pedig nem szállna repülőre, az tudhatná, hogy mi az ok: nem fogadják be. Nem költené embercsempészekre a pénzét, nem dobálná tengerbe a holmiját, nem tagadná meg a görög regisztrációt, nem akarná lebontani a magyar határon a kerítést, áttörni a rendőrkordont, nem tüntetne a keletiben, nem gyalogolna az M1-esen az osztrák határ felé - mert vagy kényelmes géppel repülne a fogadó országba, vagy Törökországban maradna.

- Ugye, szép, emberséges és hatékony megoldás lenne ez? Miért nem így történik?
Esetleg azért, mert a nyugati országok pózolni akarnak, nem befogadni? Nem kérnek kétmillió menekültet, de ezt nincs arcuk bejelenteni, inkább hagyják, hogy a természeti akadályok és a feleslegesen hosszú út viszontagságai leamortizálják a szerencsétlen embereket, hogy aztán sajnálni lehessen őket... Ujjal mutogatni Magyarországba, hogy „lám, mi befogadnánk őket, ha már itt lennének, de sajnos még nincsenek itt, mert Magyarország nem engedi őket hozzánk". Pedig Magyarország nagyon is engedné, ha tényleg fogadnák őket. (Friss hír szerint a cinikus Ausztria leállította a határon át közlekedő vonatokat, „zsúfoltság"-ra hivatkozva.) Ez a képmutatással kombinált alaptalan vádaskodás történelmi rekordja. A nyugati országok egyszerűen elszabotálják a menekültügyet, és ránk fogják a saját hibájukat, szívtelenségüket.

Legyen vége a képmutatásnak, telepítsék ki a bevándorlási hivatalt az EU-val szövetséges Törökországba, mondják meg nyíltan, kit tudnak befogadni, és azokat fogadják is - repülővel, saját jeggyel, turistaosztályon. A többieknek mondják meg, hogy „sorry, ti nem jöhettek, sem repülővel, sem gumicsónakon, sem gyalog", mert nincs helyetek. Ettől lesz jobb a világ, nem a jó emberként való pózolástól.

1 megjegyzés: