2015. december 4., péntek

Húsz liberális humanista téveszme 9. rész

9. téveszme: a liberális humanizmus erénye, hogy egységes mércét alkalmaz
Ezzel szemben a valóság az, hogy a liberális humanizmus legtöbbször kettős vagy többszörös mércét használ. Ahol pedig mechanikusan egységes mércével mérne, ott a mércéje káros, árt a világnak. Az egyetlen értelmes és hasznos mércét a kereszténység alkalmazza, a „szeresd embertársadat, mint önmagadat" parancs formájában.

Először nézzünk néhány példát a liberális humanizmus kettős mércés szemléletére:
- ha jobboldali sajtó jobboldali kormányt támogat, az világbotrány, a sajtószabadság lábbal tiprása; ellenben ha baloldali sajtó támogat baloldali kormányt, az a világ legtermészetesebb dolga és a sajtószabadság maximuma, minden rendes ember baloldali
- ha a jobboldali gazdasági szereplők összefonódnak, az a korrupció csúcsa, szétlopják az országot; ha a baloldali gazdasági szereplők fonódnak össze, az üzleti szakemberek szabad piaci együttműködése
- ha egy magyar szereti a hazáját, az gyanús nacionalizmus; ha egy zsidó szereti Izraelt, az természetes és dicséretes
- ha egy magyar szidja a magyarokat, az a szellemi egészség jele; ha egy zsidó szidja a zsidókat, az a szellemi betegség jele
- ha egy keresztény kritizálja a judaizmust, az veszélyes antiszemita megnyilvánulás; ha egy zsidó / muszlim / vallásellenes kritizálja a kereszténységet, akkor definíció szerint igaza van, a kritikája alapértelmezetten jogos és üdvözlendő
- ha egy keresztény zokon veszi, hogy Jézust szidják, szélsőséges fundamentalista, és nincs igaza; ha egy judaista vagy egy muszlim veszi zokon, hogy a szent kiválasztottságát, illetve Mohamedet szidják, az jogos érzékenység, igaza van
- ha a többségi társadalom férfitagja macsó, akkor szégyen, ahogy gondolkodik; ha egy judaista vagy egy muszlim férfi macsó, akkor örüljünk a másságának, ő a multikulturális sokszínűség része
- ha egy középosztálybeli szülő felpofozza a gyerekét, az az ő hibája, be kell avatkozni; ha egy alsó osztálybeli pofozza fel a gyerekét, az a társadalom hibája, meg kell emelni a szociális támogatását
- ha a jobboldali kormány népszerű a választók körében, az a populizmus eredménye; ha a baloldali kormány népszerű a választóknál, az a szakértelem eredménye
- ha a tévében szex és erőszak megy, azt akarja a közönség, az hoz nézettséget, azt kell adni; ha a tévében a bevándorlók integrációs problémáiról és a „másság"-ként azonosítható csoportok által elkövetett bűntényekről van szó, azt csak ne akarja a közönség, rossz nézettséget hoz, nem szabad adni.

Belátható, hogy a liberális humanizmus fő szabályként kettős mércét használ. Ahol mechanikusan egységesen mérne, ott pedig rontja a világ állapotát. A liberális humanisták szerint:
- a nő akkor is legyen vezérigazgató, ha inkább „kvótanő", mint alkalmas
- a férfi akkor is maradjon otthon a kicsi gyerekével, ha ezzel mind a gyerek, mind az apa, mind az anya rosszul jár
- a középiskolából akkor se lehessen kimaradni, ha az ott maradásnak már garantáltan semmi értelme, sőt hátráltatja a munkavégzést, a jövedelemszerzést
- aki tudna dolgozni, de nem akar, annak is joga van jól élni a dolgozók adójából
- a romák akkor is járjanak nem roma iskolákba, ha ezt sem ők, sem a többiek nem szeretnék
- ha egy takarító nő kevesebbet keres egy mérnök férfinél, az megszüntetendő jövedelemkülönbség
- ha egy férfi megcsalhatja a feleségét, akkor ne őt győzzük meg a párkapcsolati hűség előnyeiről, hanem a feleséget győzzük meg, hogy neki is joga van megcsalni a férjét.

Belátható, hogy a liberális humanisták nem az elképzeléseik gyakorlati hasznát nézik, hanem ráerőszakolják az ideológiájukat a világra, és nem törődnek a hátrányos következményekkel.

A következő lépésben azt igyekszem bemutatni, hogy nincs olyan mechanikusan egységes mérce amelyik értelmes lenne: aki tízszer akkora hasznos teljesítményt mutat fel, az egyféle elv szerint keressen tízszer annyit; egy másik elv szerint meg legyen szolidáris, adózás formájában mondjon le a jövedelmi előnyéről. Önmagában egyik elv sem igazságos. Ahol romák és nem romák élnek egy településen, ott az egyik elv szerint mindenki oda járjon iskolába, ahová akar. A másik elv szerint meg minden iskola tükrözze vissza az etnikai arányokat. Önmagában egyik elv sem igazságos.

A megoldás a kereszténység által tanított egységes mérce: szeresd embertársadat, mint önmagadat. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kemény és határozott szeretetet, mint azt az alábbi kérdések megfontolásával beláthatjuk.

Mikor szereted úgy a hajléktalant, mint önmagadat? Ha meleg ruhát, forralt bort viszel neki, és belenyugszol, hogy négy éven belül szinte bizonyosan meg fog halni; vagy ha beavatkozol a magánszférájába, és kikényszeríted a hajléktalanságból? 

Mikor szereted úgy a közel-keleti muszlim menekülteket, mint önmagadat? Ha szerető szavakkal lelkesedsz azért, hogy a saját civilizációjuk lepusztítása után a tiédet is lepusztítsák; vagy ha megsérted őket azzal, hogy elmondod nekik, mi a jóléti civilizációd házirendje, amelyet kötelesek betartani? 

Mikor szereted úgy a judaistákat, mint önmagadat? Ha 100% esélyt adsz nekik a gazdaságban, hogy cserébe 0% esélyt adjanak neked, ellenben 100% ösztönzést a szélsőjobbnak; vagy ha rámenősen letárgyalsz velük egy fair esélymegosztást, leépíted a szélsőjobbot, közben pedig tűröd, hogy hálából rád akasztják az antiszemitizmus és a numerus clausus vádját? 

Mikor szereted úgy a liberális humanistákat, mint önmagadat? Ha hagyod őket téveszmékben tajtékozva világot rongálni, világjobbítási díjakat osztani egymásnak, és még tapsolsz is hozzá; vagy ha rávilágítasz a téveszmés világrongálásukra, és valódi világjobbításra biztatod őket?

Tanulság: a liberális humanizmus vagy kettős mércét alkalmaz, vagy amikor mechanikusan egységes mércével mérne, bár ne tenné! Ezzel szemben Jézus, a judaista Messiás egységes mércéje jobbá teszi a világot. Nem biztosít kényelmes életet, sok munkát és konstruktív konfliktust eredményez, továbbá árnyalt, összetett, tabumentes gondolkodást igényel. De megéri. Gondolkodjunk Jézus egységes mércéje szerint a világ jobbá tételéről.

20 megjegyzés:

  1. Amit a kettős mérce alkalmazásáról írsz, az igaz, jó meglátás. Annyiban pontosítanám a dolgot, hogy a kettős mércét alkalmazók nem feltétlenül liberális humanisták, hanem olyanok, akik a liberális humanizmust, szekularizmust, globalizmust, stb. felhasználják céljaik eléréséhez. Az embereket nagy részben anyagi érdekek vezérlik. Ezt alapvetően figyelembe kell venned, ha már földi boldogságban utazol. Nem erkölcsi megfontolásból vagy ésszerűség alapján választják a liberális humanizmust, de könnyen belesimulnak annak értékrendjébe, amíg ez az ő anyagi céljaikat is szolgálja, és amíg összhangban van a megszokott életvitelükkel. Ebben a helyzetben nem is hajlandók a liberális humanizmus belső ellentmondásairól, a kettős mérce alkalmazásáról tudomást venni. Mert az kényelmetlen lenne...
    Majd ha baj lesz, akkor kapkodhatnak a fejükhöz, de akkor már késő lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit gondoltok, adott világnézetű ember koherens gondolkodóként is mindig elsősorban a "másik oldal" szemében veszi észre a kettős mérce szálkáját? Vagy van kettős mérce a saját világnézeti közösségében is?

      Törlés
    2. A posztból kiderül, hogy bizonyos mértékig mindenki kettős mércézik, ezért érdemes felfigyelni minden oldal kettős mércéjére. Hozzátéve, hogy mivel a fenti példákból az is kiderül, hogy nincs értelmes mechanikus egységes mérce, formailag kettős mércésnek lenni nem feltétlenül probléma.

      A liberális humanista oldallal az a gond, hogy ott hiszi magát egységes mércésnek, ahol nem az, illetve ott az valóban, ahol a mechanikus egységes mércéje rongálja a világot, mert más lenne az értelmes mérce.

      Szintén kiderül a posztból, hogy az egyetlen értelmes egységes mérce a „szeresd embertársadat, mint önmagadat" szabály, ami viszony nem egyszerű, mechanikus egységes mérce – hosszas és bonyolult gondolatmeneteket igényel alkalmazni.

      Praktikus példa: egy kaleidoszkóp alig néhány színes darabkát és három-négy tükröt tartalmaz, vagyis egyszerű. Viszont ami kikombinálódik abból a néhány színes darabkából és tökörből, az már nem egyszerű. Ilyesmi a „szeresd embertársadat, mint önmagadat" szabály is. Egyszerű elv, bonyolult gyakorlat, de nincs nála egyszerűbb egységes mérce, amely értelmes és hasznos lenne a világ számára.

      Törlés
    3. Természetesen, az ember esendő, az emberi természet gyarló, mindenki hajlik a rosszra stb. stb., ergó a kettős mérce alkalmazása mindenhol megtalálható. Azzal is egyetértek, hogy más szemében könnyebb a szálkát észrevenni. Ezért jó, ha felhívjuk egymás figyelmét ilyesmire.

      "A liberális humanista oldallal az a gond, hogy ott hiszi magát egységes mércésnek, ahol nem az, illetve ott az valóban, ahol a mechanikus egységes mércéje rongálja a világot, mert más lenne az értelmes mérce."
      Ezzel viszont egyetértek.

      Törlés
    4. Kösz a választ.

      Nekem nem feltétlenül életcélom egyik vagy másik "oldal" ekézése, ezért nem blogolok a "keresztény konzervatív" oldal tipikus kettős mércéiről.

      Azt megmondaná valaki, hogy mi az, hogy "liberális humanista", eszmetörténetileg honnan származik ez a kategória, és mi lenne a benne szereplő "humanista" kifejezés ellentéte?

      Törlés
    5. Attila, te protokoll hatálya alatt állsz. Ha liberális humanistaként nem tudod, mi az a liberális humanista, akkor számodra valószínűleg nem itt fog megoldódni a rejtély.

      Törlés
    6. Tudom, mi az a "liberális humanista": egy címke, amelyet Te és Discipline használtok, de Te nem hogy definíciót nem adtál (az Szerinted lehetetlen), de még közelítő meghatározást sem.

      A kérdés, ha jobban megnézed, nem merült ki ennyiben: azt is kérdeztem, honnan jön eszmetörténetileg.

      Te mint humanista biztosan tudod, mi az a humanizmus. Beszélgessünk róla.

      Törlés
  2. Nyilván ez egy leegyszerűsítő kifejezés, gondolom Laci is az egyszerűség kedvéért használta, és én is így vittem tovább, mert feltételeztem, hogy nagyjából ugyanazt értjük alatta. A nyugati kultúrkörben uralkodó szellemi irányzatra gondolunk, amely igen erősen meghatározza a politikai gondolkodást. Az eszmetörténeti hátterét nem lehet pár szóban vázolni, mert az szükségszerűen olyan leegyszerűsítő lenne, mint maga a kifejezés.
    A humanizmus ellentéteként én leginkább a transzcendensre való nyitottságot látom, de lehet, hogy tévedek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez világosabb (nem is véletlenül). Laci publicisztikát folytat, nyilván ezért egyszerűsít ("a zsidók", "a liberális humanisták"), és ezért rúgkapál az ellen, hogy precízebb, árnyaltabb meghatározásokat adjon. Slágvortos, mert nem filosz, hanem publicista.

      Nem a teizmus lenne a humanizmus ellentéte? Vagy a transzcendentális nyitottság magába foglalja többek között a teizmust is?

      Laci humanizmusa világos, amikor az emberi célok elérését szolgáló istenről vagy istennek látszó tárgyról beszél. Még az is lehet, hogy személyében valóban megtért (vallásos, keresztény, hívő, teista), de azzal kísérletezik, hogy ezt a meggyőződését minden más világnézetre kiterjedő hasznos eszközként propagálja (PR).

      Törlés
    2. És humanistaként tudnia kell, mi az a humanizmus. Ugyanakkor eddig minden kérdésre azt mondta, hogy "definíciót adni lehetetlen". Ergo lehet, hogy tudja, csak lehetetlen definiálni.

      Törlés
    3. Attila, ha nem vagy elmefogyatékos, meg kellett volna értened harminc korábbi válaszomból, hogy nincsenek érvényes definíciók, mert a definíciókhoz addig még nem használt új fogalmakat kell használni, és azokat is új fogalmakkal meghatározni, márpedig ez LEHETETLEN, matematikailag-logikailag-racionálisan lehetetlen. Ezt nem tudod, belátni? Nem kell ókori filozófusokat sem olvasnod ehhez, mivel közönséges érettségi szintű ismeretről van szó, amelynek te nem vagy a birtokában, és még büszke is vagy erre.

      Amit pongyolán „definíció"-nak nevezünk, az a fogalmaink kicsit részletesebb leírása, és nem definíció. Ezt a kicsit részletesebb leírást már megkaptad fentebb a humanizmusról. A humanizmus kb. az a nézet, hogy az ember boldogságához az emberre mint születetten Jó lényre kell koncentrálni Isten vagy más, ember felett álló tényező helyett. Ha nem lennél liberális humanista, ezt már rég megértetted volna. Lassan, vagy inkább gyorsan, a felé haladsz, hogy IQ-defektesként en bloc kitiltalak innét, elmebetegekkel foglalkozzon a szakellátás, ez nem az én feladatom.

      Törlés
    4. Attila, a lehető legfenyegetőbb hangnemben kérdezem utoljára:
      Belátod, hogy a definiálás lehetetlenségét érettségi előtt kellett volna megtanulnod? Belátod, hogy a butaságra nem okos dolog büszkének lenni? Belátod, hogy aki sok-sok körben képtelen elfogadni egy érettségi szintű matematikai-logikai ismeretet, az nem való közlogikai blogra? Belátod, hogy ha ezt így folytatod, akkor elmegyógyászati kezelésre szorulsz, amit én nem tudok neked biztosítani? (Már csak azért sem, mert az eredményes kezeléshez a szaktudáson kívül az elmebeteg belátására és együttműködésére is szükség lenne.)

      Rugózol még tovább a definíciós igényeden, vagy belátod, hogy elég részletes leírást kaptál a humanizmusról, amelyről nyilván neked is volt valamiféle elképzelésed, de azt nem írtad le, tehát már a kérdéseddel is csaltál?

      Törlés
    5. Ez nálad azt jelenti, hogy bocs, Laci, belátom, hogy igazad van, megyek és elolvasom az érettségire felkészítő matekkönyvet? Ha igen, akkor segítek - Fröhlich Lajos: Alapösszefüggések matematikából, emelt szint (Maxim Kiadó, Szeged, 2008), 15. oldal.

      Törlés
    6. A legkevésbé sem azt jelenti. Nem annak szokás bocsánatot kérni, akit egy, az euklideszi geometriát értelmetlennek, az irracionális számokat baromságnak tartó, a komputációs műveletek számát a komputáció gépidőszükségletével összekeverő, a "kétszer kettő lehet három is meg öt is" szinten okoskodó amatőr próbál meg kioktatni matematikából.

      Törlés
    7. Bocsánatot annak szokás kérni, aki a vitapartnerét elmebetegnek minősíti és konkrétan fenyegeti.

      Törlés
    8. Ha kitiltasz innen, azt jól teszed; a Te egészségedet fogja szolgálni.

      Törlés
    9. Nézd, az én egészségem rendben, én olvastam Fröhlich Lajos tankönyvének vonatkozó részét, és tudom, hogy fogalmakat nem lehet definiálni, csak kicsit részletesebben leírni. Lebuktál a csalási kísérleteddel, megkaptad a kicsit részletesebb leírást is. Megjegyzem, aki úgy kommentál egy posztot, hogy valóban nem tudja, mit kellene érteni az egyes fogalmak alatt, az nehezen tud egyetérteni vagy egyet nem érteni a tartalommal. Márpedig te nem úgy szoktál írni, mint aki a fogalmak körülírásától teszi függővé, hogy egyetért-e, hanem úgy, mint akinek világos, hogy nem ért egyet. Azaz van belső fogalomértelmezésed, amelyet azonban nem osztasz meg, mert tudod, hogy akkor te is azonnal a definíciós csapdádba esnél. A falu-bolondja magatartás nem a valódi éned, hanem egy magadra vett szerep, amelyet sokszori felszólításra sem vetsz le.

      Mit remélsz ennyi lebukás után? Hányszor kell ahhoz beégned, hogy belásd: a szerep elkopott, lejárt, ki kellene jönnöd belőle, és végre szellemi tisztességgel viselkedni?

      A kitiltás egy valós lehetőség, mentális közegészségügyi esetekkel nem foglalkozom, nem nekik szól ez a blog. A mentális közegészségügyi esetek egyik furcsa variációja, amikor okosan tetteted, hogy hülye vagy, és sehogy sem akarod kikapcsolni a hülyeségszimulátort. Kimondom a varázsszót: Attila, változz vissza Attilává, légy szellemileg tisztességes, kapcsold ki a falu-bolondja szimulátorodat.

      Törlés
    10. Egyszer felnőhetnél ahhoz, hogy nem Te vagy az ítésze, hogy a nyilvános térben ki bukik le. A közéleti vitának az lenne a lényege, hogy sokan vegyenek részt benne. Elég kevesek reagálnak az írásaidra, és az mind hülye, falubolondja, konfúz, sötétló, legyen-magának-gyanús.

      Törlés