A bal-liberalizmus belső ellentmondásait taglaló sorozatom folytatásaként először nézzük meg, milyen logikai kihívásokkal él a konzervativizmus.
a. Az állandóság hiánya mint probléma
A konzervativizmus jelentése: megőrző irányzat. Ez azonban nem egyszerűen a status quo megőrzéséről szól, mivel a status quo nem őrizhető meg, és ezt mindenki tudja - önreflexiós pillanataikban még a konzervatívok is.
Ami folyton változik, azt nem lehet megőrizni. Márpedig a világ folyamatosan változik. Panta rhei - mondta Hérakleitosz, és a jelek szerint igaza van. Senki sem él örökké, és ha esetleg hosszan él, akkor sem marad végig húszéves. Az egyéni életen belül tehát nincs mit megőrizni. Az egészséget sem lehet sokáig, hát még az autónkat vagy egy okostelefont. Akkor miben fogható meg a konzervativizmus lényege?
Mondhatjuk egyfelől, hogy a bal-liberalizmushoz hasonlóan a konzervativizmus is inkább életérzés, mint módszeresen végiggondolt közéleti álláspont. Úgy tűnik, a politika az egymással versengő életérzések piaca, és egyik életérzés mögött sincs következetes filozófia.
Másfelől, azt is mondhatjuk, hogy a konzervativizmus egy értékrend megőrzése: meg akarjuk tartani azt az értékrendet, amire a szüleink, nagyszüleink neveltek.
Utóbbi igaz lehet egy több száz éve viszonylag stabil társadalomban, mint például a brit. De nem lehet igaz egy több száz éve hányódó, ide-oda csapódó, értékrendet kereső társadalomban, mint a magyar.
Megoldási javaslatom: célszerű végiggondolni mit is akarunk megőrizni, illetve létezik-e egyáltalán a megőrzendő, vagy esetleg most akarjuk megteremteni, tehát nem vagyunk szó szerint konzervatívak.
Logikátlannak tartom, ha egy magyar konzervatívnak mondja magát, mindenféle további magyarázat nélkül. Arra utal, hogy még nem hallott a következetes gondolkodásról. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése