2016. december 30., péntek

Konzervatív következetlenségek 2. rész

b. A nem létező „megőrzése" mint probléma
Jogos kritika a konzervativizmussal szemben, hogy az általa megőrizni javasolt értékek valójában sosem léteztek tiszta formában. Nem volt például magcsalád (apa-anya-fiú-lány), történelmileg kizárólag többé-kevésbé rendezett nagycsaládok (nagyszülők-nagynénik-nagybácsik-apa-anya-fiúk-lányok) léteztek, esetenként szeretőkkel, botrányokkal, szülésbe belehalt anyákkal, triviális betegségbe belehalt gyerekekkel, családon belüli problémákkal. Hogy akarhat bárki megőrizni olyat, ami nem létezett?
Valójában, a konzervativizmus célja a rendezetlen jelenből eljutni egy elképzelt ideálhoz, egy fiktív aranykorhoz, ami bizonyosan nem a múltban, hanem a vágyott jövőben található. A konzervativizmus tehát jövőkép - és jövőképként ugyanúgy bírálható, mint az összes többi jövőkép. Például: amennyiben a magcsalád többségi modellből messze domináns (2/3-os, 4/5-ös, 9/10-es) modellé válik, az jó lesz a társadalomnak? Jólétet növel, vagy jólétet csökkent?
A több száz éve stabil brit társadalom látszólag rendelkezett bizonyos értékekkel, amelyek megőrizhetők. Például: szabad vállalkozás, lelkiismereti szabadság, egészséges individualizmus, közjóra figyelő magatartás, demokratikus önmérséklet.
Ezekkel a magyar társadalom sosem rendelkezett, ami persze nem akadálya annak, hogy jövőképként vágyjunk rájuk. De ne indítsunk kampányt „vissza a magcsaládhoz" mottóval, mert az komolytalan fikció. Ne próbáljuk bebizonyítani, hogy a régi szép időkben a legtöbb család magcsalád volt, mert nem fog sikerülni. Ha kampányt akarunk indítani, tegyük azt „előre a magcsalád felé" jelszóval.
Közelebbről megvizsgálva a brit helyzetet, azt látjuk, hogy a fenti értékek sosem léteztek meghatározó erővel, illetve amilyen mértékben léteztek, olyan mértékben az árnyoldaluk is megjelent. A szabad vállalkozás vezetett a gyarmatokkal való aszimmetrikus kapcsolatrendszerhez, amit ők azóta is sérelmeznek, és rablásnak neveznek. A lelkiismereti szabadság sosem volt elég erős, ezért vándoroltak ki milliók Amerikába. Az egészséges individualizmus egyes lordokra volt jellemző, más lordok meg csupán excentrikusan viselkedtek, míg a köznép nem különösebben törődött ezzel a témakörrel. A közjóra figyelő magatartás valóban megtalálható, de az egyén életébe való erős beleszóláshoz vezet, vagyis az egyéni szabadság ellen hat. (Ne próbáljunk meg előre tolakodni a sorban, mert a britek azt durva sértésnek veszik. Egy egyszerű egészségügyi vizsgálatra is több hónapos a várólista, és ezt morogva elfogadják.) A demokratikus önmérséklet vezet oda, hogy a britek az időjárásról beszélgetnek: abból nem lesz parttalan politikai vita. Miközben az esőről társalognak, politikailag épp oly kevéssé értenek egyet, ahogy mi.
Az árnyoldalakat nem szeretné a magyar társadalom: például gyarmatokat kihasználni, menekülni a vallásüldözés elől, vagy naponta tízszer kitartóan sorakozni. Az egészségügyi várólisták már nálunk is több hetesek, és szívből utáljuk őket! Az időjárásról folytatott udvariaskodás helyett mi parttalanul politizálni szeretünk. Kérdés, hogy mi marad a fenti értékekből, ha az árnyoldalukat nem vállaljuk - jobban megfontolva, akarjuk őket egyáltalán?
Megoldási javaslatom: a konzervatívok mondjanak le a téveszméről, miszerint egykor már létezett értékekhez akarnak visszatérni; fogadják el, hogy egy vágyott jövőképet szeretnének megvalósítani. Fontolják meg, hogy ha minden érték valamilyen hátránnyal jár, és azt minimálisra kellene szorítani, valójában milyen értékekre vágynak ténylegesen. A múltból a jövő felé fordulva teljes kommunikációs váltást kell végrehajtaniuk, hogy komolyan vehetővé tegyék magukat.
A következő részben a haladás (progresszió) problémáját vizsgáljuk meg. Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése