b. Az esélyegyenlőség félreértelmezése
Mi a különbség az esélyek egyenlősége és az eredmények egyenlősége között? Egyszerű: én is indulhatok 100 méteres futóbajnokságon. Én is edzhetek annyit, amennyit tudok. A versenyt viszont akkor nyerhetem meg, ha én vagyok a leggyorsabb a mezőnyben. Hiába mondom, hogy nekem is ugyanolyan jogom van az aranyéremre, mint aki kétszer gyorsabban futott, nem állítanak fel mellé a dobogó legfelső fokára. Ésszerűnek tekintjük, hogy ez így van. Nem igazságtalanság, hogy csak a leggyorsabb kap aranyérmet, a többiek meg nem.
Az esélyegyenlőség harcosai hajlamosak úgy tenni, mint ha a társadalom köteles lenne garantálni az eredmények egyenlőségét. Példa: a nők egy órára számítva kevesebbet keresnek a férfiaknál, ha eltekintünk a szakképesítéstől, a szakmától, a szakmai gyakorlattól, a vezetői szinttől és az ambíciótól. Összeadjuk a nők által ledolgozott órák számát, kiszámítjuk az összjövedelmet, elosztjuk az órák számával – kijön egy Ft/óra érték. Ez valóban alacsonyabb, mint a férfiak Ft/óra értéke. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a mérnök nem óvónő, az üzemvezető nem csoportvezető, 20 év munkatapasztalat nem 5 év munkatapasztalat, az agresszív bértárgyalás nem beletörődő bértárgyalás, akkor az jön ki, hogy azonos paraméterek mellett gyakorlatilag azonosak a bérek, a különbség elhanyagolható. Azaz ésszerű megközelítésben nincs különbség a férfiak és a nők bére között.
Az esélyegyenlőségi harcosok ennek ellenére úgy tesznek, mint ha hatalmas igazságtalan különbség lenne, amit meg kell szüntetni: az óvónő 5 év tapasztalattal keressen annyit, mint az üzemvezető mérnök 20 év tapasztalattal. Nem veszik észre, hogy már nem az esélyek egyenlőségét, hanem az eredmények egyenlőségét követelik. A józan ész azt súgja, hogy az óvónő tanuljon mérnöknek, legyen üzemvezető, rendelkezzen 20 év tapasztalattal, tárgyaljon olyan ambiciózusan, ahogy a férfi kollégái, és pontosan annyit fog keresni. Ha nem így jár el, értelemszerűen kevesebbet fog keresni, ám ez nem igazságtalanság. Célszerű tudomásul venni, hogy a képességek mellett az életdöntések is meghatározóak a jövedelemszerzésben.
Ismerjük fel, hogy az azonos eredmények követelése pont az a demagóg populizmus, ami ellen a bal-liberalizmus szereti hangoztatni, hogy küzd. Jó lenne, ha a saját pop-dem portáján seperve lemondana az egyenlő eredmények követeléséről.
Megoldási javaslatom: fogadjuk el, hogy a sikerért erőfeszítést kell tenni, az aranyérmet nem lehet teljesítmény nélkül kikövetelni. Az esélyek egyenlősége csak a felkaroltak aktív részvételével javulhat, konkrétan: a lányoknak maguknak kell magas piaci jövedelemmel járó szakmát választaniuk, és abban határozott magatartással érvényesülniük, ezt senki nem tudja helyettük elintézni.
A következő probléma a szabadság liberális értelmezése. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése