d. Az egyén és a (nem létező) közösség problémája
A liberalizmus szerint nincs közösség, csak egyének vannak. Ez nem állja ki a kritikai gondolkodás próbáját: hogy tudnánk összefogás nélkül utakat építeni, vagy KRESz-t írni a közlekedéshez? Ha össze tudunk fogni, hogy lehet letagadni az összefogás keretét? Továbbá, hogyan tudnánk adót szedni, ha nem lenne kinek a nevében? Melyik egyén lenne jogosult adót szedni - saját magának?
A baloldal nagyon is szereti beszedni a masszív újraosztáshoz szükséges adót. A liberalizmus pedig szereti tagadni az adószedés alapját. Újabb jel arra, hogy a baloldal és a liberalizmus házassága mizaliánsz, nonszensz.
Továbbá, a liberalizmus szerint a társadalom elnyomja az egyént. Már most, ha nem létezik, hogy tudna elnyomni bárkit? Értelmes ember nem harcol az ellen, aki/ami szerinte nincs. Az egyén társadalommal szembeni képviselete szükségképpen elismeri a társadalom létét. Érdekes fintora a politikának, hogy a brit konzervatív liberális Margaret Thatcher is tagadta a közösséget, e téren egy platformra kerülve a magyar bal-liberálisokkal, miközben II. Erzsébet hivatalosan a Brit Nemzetközösség uralkodója. Ha nem lenne közösség, min uralkodna - akár csak formálisan - az angol királynő?
Sorozatom elején már említettem, hogy a bal-liberalizmus nincs logikailag összerakva, két ellentétes életérzés divatszerűen viselt kombinációja - ami a politikában persze nem feltétlenül akadály.
Ésszerűbb azt mondani, hogy van közösség/társadalom, de a kellemes életérzés érdekében lehetőleg ne nyomja el az egyént, miközben erre nehezen tudunk egzakt szabályokat felállítani, és némileg ad hoc módon szeretnénk érvelni. Őszintén: azt szeretnénk, hogy a közösség legyen elég erős, ha progresszív adót kell szedni, vagy a holokausztot kell megakadályozni, de ne legyen elég erős, ha a melegség kiszorításáról vagy a nemzeti érdek képviseletéről van szó.
Megoldási javaslatom: célszerű elfogadni, hogy egy közösség vagy elég erős a holokauszt és a melegség megfékezésére, vagy nem elég erős egyikhez sem. Vagy elég erős az adószedéshez és a nemzeti érdekképviselethez, vagy mindkettőhöz gyenge. A két ellentétesnek látszó célterület össze van drótozva: dupla vagy semmi. Az összedrótozottság egyébként minden politikai tábor számára új meglátás.
Ez pedig átvezet bennünket az ok-okozati viszonyok témájára. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése