2016. december 20., kedd

Quo vadis, bal-liberalizmus? 17. rész

h. A dogmatizmus meghaladása mint sikertényező
A bal-liberalizmus pár száz éve arról álmodik, hogy hamarosan sikerül meghaladni Istent, hazát, családot, nemzetet, nyelvet, erkölcsöt, hagyományt. Nos, ezek mindegyike köszöni, jól van, cseppet sincs meghaladva. Le lehet állni a szélmalomharccal. A bal-lib sikerhez valójában elég lenne a dogmatizmust meghaladni, és ez nem is reménytelen vállalkozás.
Mi a dogmatizmus? Amikor az embernek csak kalapácsa van, és mindent szögnek lát: egyetlen rendezőelvvel akar megoldani olyan feladatokat, amelyek komplex gondolkodással sokkal hatékonyabban kezelhetők. A dogmatizmus hétköznapi neve: csőlátó fafejűség.
A hagyományos politizálás többféle dogmatika párhuzamos jelenlétéről szólt: az egyik pártnak kalapácsa van, a másiknak csavarhúzója, a harmadiknak harapófogója, stb., és a „következetesség" jegyében egyik sem hajlandó más szerszámot használni. Konkrétan: az egyik párt akkor is adót emelne vagy csökkentene, amikor ennek aktuálisan semmi értelme, a másik akkor is támogatja vagy ellenzi a bevándorlást, amikor épp fordítva lenne célszerű, a harmadik akkor is liberalizálná a gazdaságot, amikor okosabb lenne szabályozni, stb. Mivel a parlamentbe együtt kerültek be, közösen végül is rendelkeztek egy működőképes szerszámkészlettel, noha külön-külön nem boldogultak volna a közéleti feladatokkal. Ez a megközelítés többé-kevésbé működött a hidegháború végéig, azóta viszont korszerűtlenné vált. A nagyhatalmak szembenállása a józan észnél vonzóbbá tette az egyik vagy a másik ideológiát, az enyhülés viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nem minden probléma szög, akkor talán nem bölcs dolog „következetesen" kalapáccsal csapkodni.
A mai sikeres pártok teljes szerszámkészlettel járkálnak, amelyből az aktuális feladathoz illőt veszik elő. Ilyen közéletben egy dogmatikus párt nevetségesen fafejűnek hat. Olyan fafejűnek, mint a parlamentekből sorra kihulló bal-liberális pártok. Pofon után koki után saller után átszálló jut nekik a választóktól, és ezek után még mindig „következetesek" akarnak maradni. Az eredmény magáért beszél. Elvben ki lehet várni, hogy a hagyományos mosópor újra sláger legyen a piacon - de nincs olyan ép eszű marketinges, aki erre építené a karrierjét.
A bal-lib elit azzal kritizálja a Fideszt (azaz a Fiatal Demokraták Szövetségét, amely a nevével ellentétben immár nem fiatal, nem is túl demokratikus, mindössze szövetség), hogy hol piacpárti, hol piacellenes, hol segíti a multikat, hol korlátozza őket, hol egykulcsos adót vezet be, hol meg különadóval sarcol, hol Brüsszel-ellenes, hol meg Brüsszel-párti - azaz nem dogmatikus. Ez ma nem bírálat, hanem dicséret. A Fidesz köszöni, jól van, őrzi a népszerűségét, és közben nő a jólét. Persze leng az inga is, és hamarosan a baloldal következik... ha nem bénázza el.
Bal-lib részről azért sem kellene erőltetni ezt a következetesség dolgot, mert már a bal- és a lib- is ütközik egymással, azaz valódi következetességre eleve nincs esély. Ilyen felállásban az ember nyugodtan lehet technokrata-pragmatista, pláne ha ez szavazatokat hoz, és akár választási győzelemhez is vezethet!
Megoldási javaslatom: dogmatizmus helyett a választókat érdeklő problémákkal kellene foglalkozni, mégpedig jólétet növelő, gyakorlatias módon. Ha a bal-liberálisok megfogadják a tanácsomat, a sikerre rövidebb ideig kell várniuk, mint ha továbbra is a hagyományos mosóporukat reklámozzák. Bár a politikai inga lengése nem állítható le, ügyetlenkedéssel azért késleltethető néhány ciklus erejéig.
A sorozat olvasóit érdekelheti, hogy milyen belső ellentmondások terhelik a konzervatívokat, a kereszténydemokratákat és a szélsőjobbot. Arrafelé is bőven akad elméleti és gyakorlati probléma, de ez már a következő sorozat témája lesz.
- vége -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése