f. A jogpozitivizmus mint rendszerszintű gondolatfék
Bal-liberális álláspont szerint az éppen hatályos jogszabályokat kell betartani, és csak azokat, de azokat mind. Igazságérzetre nem lehet érvényesen hivatkozni egy meglévő szabály megsértésekor, vagy egy íratlan szabály betartatása érdekében. Ha valakinek gondja van egy meglévő jogszabállyal, kezdeményezze a módosítását, de közben tartsa be. Ez a hivatalos bal-liberális álláspont – szépen hangzik, ám több szempontból tényszerűtlen/irracionális.
i. Nem felel meg a tényeknek, hogy a számunkra fontos szabályok mind le vannak írva. Nem csak az udvariassági szabályok íratlanok, hanem a korrekt partnerségi szabályok is: nincs tételesen előírva például, hogy az ember ne tagadja a történelmet (mondjuk, a holokausztot, a gulágot, vagy hogy 1956-ban forradalom volt). Ha listát készítenénk a nem tagadható eseményekről, az nem csak hosszú, hanem szükségszerűen hiányos is lenne. Nem szerencsés megoldás, pláne, ha egyedül a holokauszt szerepel a listán. Azt sem írhatjuk elő, hogy kötelező korrekt partnerként viselkedni, mert az ilyen magatartás nem határozható meg jogalkalmazási pontossággal. Utóbbi tehát íratlan szabály marad, viszont a jól működő közélet legfontosabb szabálya! A jogpozitivizmus vak a korrekt partnerségre. Képzeljünk el két jogpozitivista szomszédot, akik között a telekhatáron cseresznyefa nőtt. Mivel nincs tételes előírás ilyen esetre, mást pedig nem tekintenek mérvadónak, a fát kénytelenek kivágni, és a telküket magas fallal elválasztani, mert abból nem lehet félreértés. Az eredmény sivár falanszter, egymásnak idegen emberekkel, elszigetelt közösségekkel, párhuzamos kultúrákkal. Most képzeljünk el két ép eszű és jó szándékú szomszédot hasonló helyzetben: íratlan szabályok alapján megegyeznek, hogy ki-ki leszedheti a telke fölötti cseresznyéket. Az eredmény valós emberek valós emberi kapcsolatára épülő közösség, élhető társadalom. Aki élhető társadalmat szeretne, nem célszerű, hogy jogpozitivistán gondolkodjon.
ii. A jogpozitivista nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy miképpen fejlődtek a jogszabályok a barlangi ember óta a mai szintre, ha mindenki ragaszkodott a hivatalos eljáráshoz, miszerint a szabály módosítását lehet békésen kezdeményezni, de közben be kell tartani. Képzeljük el, amint az elégedetlen tömeg változásért tüntet, a király pedig nem enged. Erre a tömeg engedelmesen hazamegy, betartja a meglévő jogszabályokat, és semmi sem változik, több száz évig. Nem ez olvasható a történelemkönyvekben, a jogpozitivista elképzelés nem vág egybe a tapasztalati adatainkkal.
iii. Nem felel meg a tényeknek, hogy a jogszabályok a társadalmi haladást követik: a jogszabályok valójában a többség preferenciáinak alakulását követik, ez határozza meg a jogalkotáshoz szükséges parlementi többséget. A bal-liberálisok és a konzervatívok között sosem volt egyetértés abban, hogy mi lenne a társadalmi „haladás". Ami a bal-liberálisok szerint progresszió, az a konzervatívok szerint a szakadék felé haladás. Egy ilyen vitatott haladásfogalom elvben sem alkalmas jogformálásra, a gyakorlatban pedig a „progresszív" elitnek sosem volt társadalmi többsége. A bal-liberális tábornak viszonylag könnyű eladni a „progresszív" elit ötleteit, de az átlagos bal-liberális nem tudja érdemi érvekkel indokolni pl. a gender mainstreaming óvodai nevelésbe való beépítését, érthetőbben: az óvodások homoszexualitásra való megnyitását, törvényi erővel. Ez egy elit konstrukció, amit a bal-lib átlagember nem ért, legfeljebb annyit tud mellette felhozni, hogy „miért ne?". A közélet alaplogikája viszont, hogy ami jól működik, azon nem változtatunk, vagyis a változáshoz „miért igen?" érvek kellenének. Ha van olyan magasröptű elmélet, amely a melegoktatás óvodai szintjét valahogyan a társadalmi haladásból vezeti le, ezt az elméletet a bal-liberális tábor nem tudja kifejteni, a konzervatív tábor pedig kategorikusan elutasítja. Mármint nem a haladást, hanem annak a bal-liberális elit által alkotott értelmezését. Ilyen körülmények között nehéz hitelesen a „haladásra" mint a jogfejlődés alapjára hivatkozni, és érthető, miért bukik meg a bal-lib elit rendszeresen a jogszabályi ötleteivel.
iv. Konzervatív felfogás szerint a jog alapja a társadalmi igazságérzet, a jogfejlődésé pedig az igazságérzet fejlődése. Ez konstrukciós előny: a bal-lib elit egy kísérleti jövőkép alapján lediktálja a 'zembereknek, hogy mit akarjanak, a konzervatív elit pedig megkérdezi a 'zembereket, hogy ténylegesen mit akarnak, és ahhoz igazodik. Ebből értelemszerűen nagyobb azonosulás és elkötelezettség adódik, a 'zemberek többnyire támogatják... a saját preferenciáikat. Nem biztos, hogy elvont metafizikai értelemben ez a helyes, de a politikában láthatóan jól működik. Ha a bal-liberálisok nem metafizikai hatalmat szeretnének, hanem politikait, azt könnyebb a 'zemberekre odafigyelve megszerezni.
v. A jogpozitivizmus leállítja a gondolkodást, amikor azt hirdeti, hogy csak a meglévő jogszabály számít, ám a meglévő folyton változik, a kísérletező elit kedve szerint. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy „ne gondolkodj, a bonyolult koncepciót úgysem érted, kövesd a napi utasításainkat". Ez az elképzelés nem túl versenyképes az ideák szabad piacán.
Megoldási javaslatom: a jogpozitivizmus azt a helyzetet írja le, amikor a decens polgárok viszonylag elégedettek a társadalmi viszonyokkal, és a jogászelit sem rángatja őket dróton az ötleteivel, pl. nem akarja a homoszexualitást kötelező jelleggel már a bölcsődében előkészíteni. Minden egyéb jogi helyzet jobban modellezhető a társadalom igazságérzetével, és eredményesebben kezelhető a 'zemberek preferenciához alkalmazkodva, azokat óvatosan nevelve, alakítva. A bal-liberálisok is kezdjenek odafigyelni a 'zemberek tényleges problémáira, és igyekezzenek azokat a gyakorlatban megoldani. Ezt a hálás 'zemberek szavazattal jutalmazzák.
A fő rendszerszintű ellentmondások vizsgálata után most rátérhetünk a bal-liberalizmus konkrét problémáira. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése