Az Oxfam nevű szegénységellenes szervezet szerint igen, ha így értelmezzük a feltevést, hogy a nyolc leggazdagabb embernek akkora lenne a vagyona, mint a legszegényebb 3,6 milliárdnak.
Szerintem pedig a szegények nem szegényednek, hanem gazdagodnak – csak nem olyan gyorsan, mint a legsikeresebbek. A vagyonok koncentrálódása négy fontos dologra hívja fel a figyelmet.
1. Nem zsarnoki uralkodókról, hanem kiemelkedően tehetséges gazdasági szakemberekről van szó, akik a gazdasági társaságaik révén jutottak vagyonhoz. A gazdasági társaság a jóléti együttműködés modern formája, lehetővé teszi, hogy akár sok millió ember egy közös célért dolgozzon, nagyjából igazságosan elosztva a szorgos munka gyümölcseit. Szerintem ez üdvözlendő. Remek dolog, hogy gazdasági társaságok működnek, és növelik az egész emberiség jólétét.
2. A „szegénységellenes” szervezetek populista szociális demagógiát folytatnak, a felméréseik megtévesztő módszertant alkalmaznak, az „eredményeik” több esetben csalárdak. Nem szégyellik magukat, mert őszintén hiszik, hogy a „jó” cél érdekében egy kis füllentés erkölcsileg rendben van. A céljuk (általános jólét egyéni teljesítmény nélkül) azonban nem jó, és ez nagyobb probléma, mint a füllentés. Ezek a szervezetek valójában gazdaság- és szorgalomellenesek: jólétellenesek.
3. Ha a világ nyolc leggazdagabb emberének vagyona valóban akkora, mint a szegények 50%-áé, az azt jelenti, hogy e nyolc ember tehetség-teljesítmény mutatója akkora, mint a szegények 50%-áé. Nem tetszik? Fokozzák a szegények a tehetség-teljesítmény mutatójukat, hogy nőjön a jólétük. Alapítsanak és vezessenek gazdasági társaságokat, vegyenek példát a leggazdagabbakról. A szegények helyzetének javítása egyébként is olyan szociális rendszereken múlik, amelyeket főként a gazdasági társaságok finanszíroznak. Nem csak társasági adóval, hanem munkahelyek biztosításával, társadalmi felelősségvállalással, a dolgozóik személyi jövedelemadójával, a fogyasztásuk ÁFA-jával, stb.
4. A szegények jóléte világszerte folyamatosan nő. Nőhetne gyorsabban is – ehhez többet kellene tanulni, teljesíteni, alkotni, vállalkozni. Dolgozzunk azért, hogy így legyen, segítsük őket ezen az úton, de ne ígérjünk nekik demagóg populista módon teljesítmény nélküli jólétet. Az esélyegyenlőség valóban az esélyek – és nem az eredmények – egyenlőségét jelenti.
Az index.hu cikke az ésszerű és felelősségteljes újságírás szép példája, gratulálok a szerzőnek, Mészáros Tamásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése