2017. január 10., kedd

Hogyan politizáljunk

A bal-lib és konzi következetlenségeket bemutató sorozataim nyomán felvetődhet a kérdés, hogy akkor mi az élet- és működőképes politikai felfogás. Ebben a bejegyzésben igyekszem választ adni a kérdésre.
Politizálni kizárólag eredménycentrikusan és gyakorlatorientáltan érdemes.
A politizálás egy közösség jólétéért folytatott versengés. Úgy kell csinálni, hogy attól nőjön a közösség jóléte.
Értelemszerűen nem tudjuk növelni a közösség jólétét, ha szerintünk nincs is közösség. Akkor sem tudjuk növelni, ha szerintünk semmi se változzon – mert akkor a jólét is legfeljebb csökken, magától.
A mai világ jellemzője a szabadság és a nagy rendszerek összhangja: ki-ki igen széles határok között azt csinál, ami neki tetszik. A nagy rendszerek pedig – ha értőn bánunk velük – önmaguktól jólétté alakítják ezt a sokszínűséget.
A szabad piac jólétet hoz, ha ezt várjuk tőle, és ellenőrizzük is, hogy megvalósul-e. Lehet a szabad piaccal is visszaélni, nem személytelen automatizmus. Legyen világos a cél (jólétnövelés), legyen világos, hogy csak a jólétet növelő szabad piacnak van létjogosultsága. Az öncélú (jólétet nem növelő) szabadpiac nem kívánatos, és bármikor korlátozható, gyámság alá vehető. És ez nem szélsőség, hanem ésszerűség, gyakorlatorientált magatartás.
A szociális ellátó hálózat célja a társadalmi igazságosság növelése. Ha növeli, jó, ha nem növeli, megreformálandó.
A média célja a hiteles tájékoztatás. Ha ezt szolgálja, jó, ha nem, akkor érvénytelen a sajtószabadságra hivatkozás! A rosszul működő médiát meg kell reformálni.
A diszkriminációmentesség célja is a jólétnövelés. Amíg ezt szolgálja, addig jó. Ha a jólét ellen kezd hatni, újratervezendő.
A demokrácia célja a közösség jóléte, és nem a l'art pour l'art demokratáskodás. A közösség jólétét nem szolgáló demokrácia illegitim.
Az emberi jogok célja az egyén jó közérzetének növelése – összhangban a közösség javával. Ha az emberi jogok a közösség ellen fordulnak, érvénytelen az emberi jogokra való hivatkozás.
Röviden: ne ideológiában gondolkodjunk, miszerint szabadpiac/emberijog/sajtószabadság/demokrácia szent tehén, és minden körülmények között jó, még l'art pour l'art alapon is. Vagy éppen rossz, átverés, és feltétlenül leépítendő. Mindkét szélsőség butaság, célszerűtlen, kerülendő. Gondolkodjunk gyakorlati eredményekben, miszerint az előbbiek meghatározott célt szolgálnak, és csakis e cél teljesülése legitimálja feltételhez kötötten őket. Ha így kezdünk politizálni, hamarosan utolérjük Ausztria GDP-jét. Ne feledjük, hogy 1989-ben ez volt a konkrét célja a „rendszerváltásnak".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése