Konzervatív következetlenségek 4. rész

d. A nem változás mint maladaptív stratégia

Bevett gospel-bölcsesség szerint „ha jó volt az anyukámnak, jó lesz nekem is". Voltak az emberiség történetében történészi szempontból unalmas jóléti korszakok, amikor 50-100 évig nem történt semmi szokatlan, ami magatartásváltozásra ösztökélte volna az egyént. A mai kor azonban nem ilyen.

Napjainkban a gyors változás a fő szabály, az állandóság pedig kivétel, már-már szerencsés véletlen. A tudomány, a technika, a népességnövekedés és a városiasodás vadul száguld előre, és mellékhatásként mélyreható társadalmi-erkölcsi-felfogásbeli változást okoz. Magyarán: városban iPhone-t nyomogatva egész másképp élünk és gondolkodunk, mint pár évtizede falun, nehéz úgy tenni, mint ha semmi sem változna.

Evolúciós értelemben maladaptív (rosszul alkalmazkodó) stratégia, amikor egy populáció nem követi a körülmények változását: pl. jön egy jégkorszak, ám a mamutcsorda nem költözik délre, nem növeszt vastagabb bundát, nem szaporodik jobban, védtelen marad a ragadozóival szemben. Az alkalmazkodás hiánya megtizedeli az állományt, akár kihaláshoz is vezethet. „Ha anyukámnak jó volt 5 centis bunda, nekem azért sem kell 10 centis" – érvelhetne egy konzervatív mamut.

A mai gyors átalakulás megtizedeli a közéleti konzervativizmus változást ellenző változatát, és akár a kihalását is eredményezheti.

Megoldási javaslatom: kövessük az idők szavát. Jöhetnek stabilabb korok, amikor a nem változás lesz az alapszabály, jelenleg viszont más a helyzet, ehhez kell alkalmazkodni.

- vége -