A korai felvilágosodás óta (amikor a „felvilágosultak" még mind hittek) bevett nézet, hogy Pál találta ki a kereszténységet. Thomas Jefferson amerikai elnök kivágta az Újszövetségből azokat a részeket, amelyeket páli tévtannak tekintett.
Tényleg ennyire félreértette / meghamisította Pál Jézus eredeti tanítását?
Szerintem nem, Pál zseniális zelóta volt, rablóból lett kompenzáló pandúr, aki a saját korában számára adatott rálátással törekedett Jézus tanításának életre váltására. A félreértései jelentősek, de korrigálhatóak, ha megértjük azt a történelmi valóságot, amely körülvette.
1. Pál egyetlen generációnyi távlatban gondolkodott: meg volt róla győződve, hogy „nem múlik el ez a nemzedék”, mire Jézus újra eljön testi dicsőségben, végítéletet tart, és minden ember feltámad, ki az üdvösségre, ki a kárhozatra. Nagy tehát a tét. Pál nem akart házasodni, és másokat is igyekezett róla lebeszélni? Igaz, de az ő szemszögéből logikusan – minek arra a kis időre... Pált nem zavarhatta, hogy mi lesz, ha államvallás részévé válnak a levelei, mert ez nyilvánvalóan nem fért bele egy nemzedékbe, ameddig szerinte az általa „világ”-nak nevezett valami tart. Csakhogy azóta sok-sok nemzedék élt a hagyományos földi világban, és nem lett közös világvége, sem kollektív végítélet, lettek viszont a keresztény értékrendre alapuló földi államok. Pál tévedett e téren, és a házasságról, testiségről, nőkről, sőt úgy általában a „világ”-ról alkotott korabeli (platonista) elképzelései tarthatatlanok. Szerencsére könnyedén korrigálhatók.
2. Pál még csak annyit látott a feltámadt Jézus életpályájából, hogy abban a korban nem felelt meg a judaista Messiással szemben támasztott eredeti elvárásoknak. Ójudaista felfogás szerint a Messiás Dávid-házi vitézkirály, aki földi győzelmeket arat, így lesz a tökéletes (messiási) világ örökös királya. Pál számára világosnak látszott, hogy Jézus nem vitézkirály Messiás, hanem az Izajás könyvében írtak szerint „az Úr szenvedő szolgája". Pálnak úgy tűnt, hogy ez a kétféle Messiás markáns ellentétben áll egymással, és semmilyen módon nem egyeztethető össze – azért kell meghaladni a zsidóságot, ideértve a saját zsidóságát is, hogy új magaslatra emelkedve befogadható legyen az új messiáskép. Ám az új képet felesleges volt kitalálnia, sok generációs távon több problémát hozott, mint amennyit a Pál számára relevánsnak tűnő egy nemzedéken belül megoldott.
3. A zsidó gyökerek meghaladására erős ösztönzése volt Pálnak: saját nemzettársai halálra üldözték a messiáskövetőket. Akik akkor még főként zsidók voltak. A külvilág számára a kereszténység nem is különbözött a judaizmustól, annak egyik irányzata volt, amely szerint eljött a Messiás. Ha egy magyart halálra üldöznek a magyarok, persze, hogy félelmében és indulatában meg akarja haladni a magyarságát. Ez történt a zsidó Pállal is. Tudta, mire számíthat, hiszen az üldöző Saulból lett üldözött Pál. Azért is akart a zsidó mivolta fölé emelkedni, hogy visszavágjon az üldözőinek. A judaizmus halállal bünteti az álmessiásokat és az őt követő eretnekeket, ez parancsba van adva. Jézus ójudaista szempontból álmessiás volt, a követői eretnekek, meg kellett halniuk. Meg kellett volna, ha Pál nem gyorsulja le szuperszónikusan az üldözőket. (A gójokkal együtt a zsidó-keresztények rövid idő alatt annyian lettek, hogy megölni már nem lehetett őket, csak kiátkozni a judaizmusból.) Ám az üldözöttség lelki torzuláshoz vezetett, ami hosszú távon korrigálandó. Figyelembe kell vennünk, hogy Pál nem gondolkodott reálisan a zsidóság fölé emelkedésről, a modern lélektan szerint senki sem képes káros mellékhatások nélkül meghaladni a származási kultúráját. Ma már nem dacban, hanem harmóniában gondolkodunk. Pálnak vállalnia kellett volna a zsidó gyökereit, és abban a keretben kiteljesedve kellett volna terjesztenie a Messiás tanítását.
4. Pál lehetetlennek érezte, hogy a származásával összhangban éljen, mert az volt az élettapasztalata, hogy az ővéinek jelentős része álmessiásnak tartja Jézust, miközben az övéinek másik része szekta formájában követi Őt. A szuperszónikus legyorsulásra szükség volt, hogy elkerüljék a szekta armageddonját. Szuperszónikus gyorsulást, azaz tömeges gój megtérést pedig a zsidóság meghaladását előtérbe helyezve, az egyetemességet hangsúlyozva lehetett elérni. Pál úgy koncepcionált, hogy ha már Jézus nem Dávid-házi vitézkirály, akkor teljesen ellégiesíti őt, kivonja a világból, és szembeállítja a földi élettel. Talán ebben tévedett a legnagyobbat, önkényesen átértelmezte a Messiást! Rövid élete nem adott rálátást a Jézus által kiváltott földi hatásra. Ha Pál ezer évig él, mint a Biblia szerint a pátriárkák, akkor feltűnt volna neki, hogy Jézusnak immár milliárdnyi alattvalója van, akik számára a Messiás valóságos földi Úr, és akik neki engedelmeskedve nagyobb földi jólétben élnek, mint más uralkodók alattvalói. Hosszú távon megszűnt az ellentét az Úr szenvedő szolgája és a Dávid-házi vitézkirály között. Pontosabban: az Úr szenvedő szolgájának lenni egy kontraintuitív módszer, amellyel Jézus vitézkirállyá vált, példát mutatva minden embernek, hogy másokat szolgálva emelkedhet. Ez a meritokrácia lényege. Nekünk már megvan a megfelelő rálátásunk, így e tekintetben is korrigálhatjuk Pált.
5. Ne nézzük Pált többnek, mint ami ténylegesen volt. Ne vezessünk le a leveleiből dogmát, ne emeljük őt Jézussal azonos szintre. Ezt ő sem akarná. Pál a számára elérhető adatokkal dolgozva zseniális életművet hozott létre, tiszteletet érdemel érte. Nélküle egyáltalán nem lenne kereszténység, de nem azért, mert – úgymond – Jézus nem is alapított ilyet, hanem mert az ójudaisták eretnekség miatt kiirtották volna a világból, így soha nem is értesültünk volna róla, ahogy a karaitizmusról sem értesültünk. Pál a kereszténység létének kulcstényezője. Viszont a számára szükségszerűnek tűnő teológiai koncepció pontatlan, a saját korlátozott rálátását tükrözi. Korrigálandó, ahogy egy torz fényképet korrigálunk. Ha tudjuk, hogyan torzított a lencse, akkor visszafordíthatjuk a torzító hatást, így megkapjuk a nagyjából torzításmentes képet. Illetve legyünk reálisak: megkapjuk a legjobb tudásunk szerint kitorzított képet.
Ha Pál esetében arra jutunk, hogy tévesen akarta meghaladni a zsidóságát, tévesen kerülte a házasságot és a testiséget, tévesen csinált a judaista Messiás Jézusból a földi világgal szembeállított úgynevezett Krisztoszt (ami persze Messiást jelent, csak görögül), akkor ezeket korrigálva jutunk el egy kevésbé torz kereszténységhez. Mai történelmi távlatból már látható, hogy Jézus hosszú távon nem csak az Úr szenvedő szolgája, hanem egyben dicső Dávid-házi vitézkirály is, az egész föld örök Ura. Nem légies, nem nemzetek feletti, nem a világgal szembeállított, hanem zsidó Messiásként örök földi király, aki igazságban, jólétben, toleranciában, meritokráciában és szeretetben uralkodik az egész emberiség felett, illetve azok felett, akik igyekeznek életre váltani a tanítását. Páratlan jóléthez juttatja a társadalmakat, amelyekben a többség önként igyekszik követni szeretteljes tanítását, megvalósítani felvilágosult, humanista értékrendjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése