2017. március 24., péntek

Kereszténységet a világ igazságosságáért 3. rész

Mi Isten országának földi logikája?
Az idők hajnala óta kidolgozott valamennyi többé-kevésbé következetes erkölcsi rendszer abból indul ki, hogy az egyén tettei következményekkel járnak, amelyekért az egyén felel. (Tehát nem a testvére, nem a szomszéd, nem a sors, nem a társadalom, stb.) Aki vet, az arat, ha a sors kegyes hozzá. Aki nem vet, az viszont akkor sem arat (jogosan), ha a sors kegyes hozzá. A befektetett munka megtérülése sokféle tényezőn múlik, a be nem fektetett munka meg nem térülése viszont garantált, mert nincs az a szerencse, amely erkölcsileg elfogadhatóvá tenné, hogy az arasson, aki nem vetett. (Definíció szerint megkárosítja azt, aki vetett, ami erkölcsileg elítélendő.)
A világ működésének ez az egyetemesen elfogadott logikája.
Jézus tökéletesen igazságossá teszi a világot, és milliók meggyőződése szerint átírja ezt a logikát. Álláspontom szerint nem írja át. Az alma Isten országában is lefelé esik.
Jézus, a judaista Messiás azt tanítja, hogy segítsünk a balszerencsés vetőn, aki minden erőfeszítése ellenére nem tud aratni. Sőt hogy segítsünk azon a gyanútlan emberen, aki még nem jött rá, hogy az aratáshoz vetni kellene, különben éhen fog halni – ne engedjük éhen halni, adjunk neki enni, és tanítsuk meg vetni. Segítsünk azon a tékozló embertárson is, aki ifjonti hübriszből direkt nem vetett, sőt elpazarolta a lehetőségeit, de már bánja a dőreségét, meg akar változni, és segítséget kér. Mindezt valóban tanítja Jézus, az evangéliumok tanúsága szerint.
Jézus azonban nem tanítja, hogy aki megfontoltan nem vet, mert hosszú távon mások aratásából akar élni, azt tartsák el a keresztények. Ez szociális / emberi jogi demagógia, és alapvetően idegen Jézus tanításától. A keresztények hosszú távon azokon segítenek, akik a vetés – aratás logikáját belátva és elfogadva haladnak a vetés felé. Nem bűn a segítséggel visszaélőnek néhány alkalom után azt mondani, hogy „te csalni akarsz, keress magadnak más bolondot". Nem keresztényietlen elutasítani a visszaélőt, aki nem bánja, amit tesz, és hideg fejjel mások munkájából akar megélni. (Itt nem a tőkésre kell gondolni, a tőkés teljesítménye a befektetett pénz, ami létfontosságú a gazdasági jóléthez.)
Példa: Jézus azt tanítja, hogy add a köntösöd felé annak, aki fázik. Azt nem tanítja, hogy ha az illető eladja a fél köntöst, elissza az árát, majd visszajön hozzád a másik feléért, akkor azt is add oda. A világ összes jóléti problémája abból adódik, hogy a keresztények félnek bevállalni ezt a különbségtételt, nehogy rossz kereszténynek mondják őket.
Pedig ha mernek disztingválni, a világ jóléte hirtelen ugrásszerűen megnő.
Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése