2017. április 18., kedd

A köz jóléte 1. rész - Vitam et sanguinem?

Minden modern társadalomnak jóléti javakra és közteherviselésre van szüksége a sikerhez, sőt a fenntarthatósághoz is: a sikertelen társadalom irányítását ugyanis átveszi a szomszédban lévő sikeres társadalom.
Ebben a mini-sorozatban a köz jólétéhez szükséges feltételeket tekintjük át. A közteherviseléssel kezdve.
Vitam et sanguinem, sed avenam non? (Életünket és vérünket igen, de zabot nem?)
A társadalom minden tagja vegyen részt jólétnövelő tevékenységben, és adóval járuljon hozzá a közös kiadásokhoz. Vélhetnénk, hogy ez alap, de esetünkben nem tekinthető annak.
1741-ben Mária Terézia trónját többfelől is komoly veszély fenyegette, az ifjú császárnő már csak a vitéz magyar nemesekben reménykedhetett. Hozzájuk folyamodott hát segítségért. Ők életüket és vérüket felajánlották, cserébe az adómentességért. Nyilván büszkék voltak az ügyes alkura. Nem vették észre, hogy pár évtized alatt a Habsburg birodalom összes tartománya iparosodott, kivéve hazánkat: ki fejleszt olyan régiót, amely deklaráltan nem fizet adót?! Amikor a régi magyar problémák között az iparosodás hiányát említjük, vagy irigykedünk pl. a hagyományosan fejlett cseh iparra, jusson eszünkbe, hogy a vitam et sanguinem stratégia hosszú távon elhibázottnak bizonyult, a jólétünkkel fizettünk érte. (Tehát nem a Habsburgok hanyagolták el a gazdaságunk fejlesztését, hanem mi magunk kértük, hogy így legyen.)
Figyeljük meg, hogy a vitam et sanguinem, sed avenam non nem a régi nemeseink monopóliuma – inkább többségi magyar hozzáállás a világhoz, a jólétnöveléshez. Ideje belőle kijönni, különben nem tudunk felzárkózni a fejlett nyugati országokhoz (legfeljebb úgy, hogy ők az iszlám befogadása miatt elszegényednek, és lezárkóznak hozzánk, de inkább ne erre apelláljunk).
Vegyük észre, hogy a Fidesz-kormány elleni értelmiségi háborgás folyamatos vitam et sanguinem: kreatívan kitalált jogainkat követeljük harciasan, az unalmasnak tűnő társadalmi kötelességeinket pedig megtagadjuk. Felháborodom, tehát vagyok – nyilatkozza Ferge Zsuzsa egyetlen lehetséges értelmiségi identitásként. A „dolgozom és adózok, ezért jólétben élek” fejlettebb és haladóbb alternatíva – és hosszú távon magasabb IQ-t tükröz.
Hogyan dönthetjük el, hogy – harcias értelmiségieknek is megfelelő – jogállamot vagy jólétet szeretnénk-e inkább? Kell-e erről döntést hoznunk, vagy áldilemmával állunk szemben?
Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése