2018. április 10., kedd

Azért szavaztam az LMP-re, hogy...

legyen legalább egy darab értelmesen kommunikáló párt, amely példát mutat a többinek. A pártprospektusokra épülő politikai „kultúránk” a mosóporreklámok színvonala felé halad. Az ezredfordulón még voltak 110-es IQ-ra hangolt kampányüzenetek. Ma 80-as IQ-ra készült lózungok jönnek minden irányból. És amíg sikerrel kecsegtetnek, lehetetlen lesz lebeszélni róluk a pártok többségét. 2022-ben 60-as IQ-ra méretezett kampány várható. Ideje megállítani az IQ-eróziót. Nem biztos, hogy az LMP erre kész, képes és hajlandó, de szerintem a legjobb adottságokkal rendelkezik a feladathoz.
Ha az ablakon kinézve azt látom, hogy esik az eső, akkor ezt a tényhelyzetet szeretném hallani a pártoktól, és nem azt, hogy az eső szakad, nyakunkon az özönvíz, vagy hogy nem is esik. Korrekt elvárás? Igen. Bonyolult feladat? Nem. Megvalósul? Nem. Ezért kell kitartó munkával fejleszteni a magyar közéletet.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy „esik az eső” típusú helyzetre kizárólag a Fidesz mondja, hogy özönvíz fenyeget. Minden más formáció szerint nem is esik, beszéljünk másról. Jó lenne, ha egy „esik az eső” helyzetben a pártok többsége elfogadná, hogy esik, és ebből indulna ki, túlzások nélkül. Szerintem az LMP-nek van erre a legnagyobb esélye. Ha él vele, négy év alatt vezető ellenzéki erővé nőheti ki magát.
A kocsmák közönsége tévesen gondolja, hogy a politikusok szemetek/hülyék. Nagyságrendekkel tájékozottabbak az átlagembernél, árnyaltan gondolkodnak, és nem hiszik el a saját szlogenjeiket. A politikusok is tévesen gondolják, hogy az győz, aki a kocsmák közönségét meghódítja. Van élet a kocsmán kívül, sőt ott van a szavazatok döntő többsége. Nem csak a két korsó sör után is érthető érvek működnek.
Nem magyar sajátosság, hanem a nyugati demokráciák általános problémája, hogy nő a távolság a szavazó és a politikai elit között. A (nyugati) szavazó hajlamos szemétnek tartani a politikusait, a (nyugati) politikus pedig hajlamos hülyének nézni a választóit. A Fidesz pedig gyakorlatilag megközelíthetetlen a választói számára, a bírálóiról nem is szólva. Miközben egy egészséges demokráciában bárkiből lehet politikus bármely pártban átlagos erőfeszítéssel, és a legbonyolultabb politikai mondanivaló is eredményesen előadható átlagos energiabefektetéssel.
Ha beviszem az autómat a márkaszervizbe, ahol kiolvassák a fedélzeti elektronika hibakódjait, engem a tényleges információ érdekel, és nem egy lebutított füllentés, amit a szervizvezető szerint én is megértek. Ha a szerviz azt látja, hogy a főtengely-jeladóval van probléma, ezt akarom hallani, ebben a formában. Nem kevesebbet várok a politikai kommunikációtól.
A kocsmák közönsége felismerheti, hogy a politikai osztály átveri, amikor a nagyon tájékozott, magas szintű gondolatait kocsmanyelvre fordítja. A politikai osztály pedig felismerheti, hogy ügyesen füllenteni nem olyan kifizetődő, mint ügyesen mondani az igazat. Így csökkenhet a távolság a politikai osztály és a választók között. Így haladhatunk a részvételi demokrácia felé.
Győzhet-e viszonylag értelmes párt egy mosóporreklám színvonalú politikai kultúrában? Igen: a tényhelyzetet is lehet hatásosan kommunikálni, arra is lehet győztes pártprogramot építeni. Ideje, hogy valaki megpróbálja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése